Mi is az a belső jelenlét, és miért fontos?
A „spiritualitás” szó a latin spiritus szóból ered, amely eredetileg lélegzetet, életerőt jelentett. Ebből is látszik, hogy nem csupán vallásokhoz vagy filozófiákhoz kapcsolódik, hanem sokkal inkább az élet mélyebb rétegeinek felfedezéséről szól. Arról az erőről vagy tudatosságról, amely túlmutat a mindennapi gondolatokon, szokásokon, szerepeken.
A belső jelenlét keresése egy természetes emberi törekvés: amikor meg szeretnénk érteni, kik is vagyunk igazából. Amikor nem elég a felszín, és valódi kérdéseket kezdünk feltenni: Mi a helyem a világban? Hogyan kapcsolódom önmagamhoz és másokhoz? Mi az, ami állandó bennem a változások közepette?
Ez az út gyakran nemcsak belső, hanem külső tapasztalatokkal is összefonódik. Egy utazás – különösen, ha nyitott szívvel és tudatos szándékkal indulunk el – segíthet új nézőpontból látni az életünket. Kilépünk a megszokott környezetünkből, és egy másfajta térben, másfajta figyelemmel lehetünk jelen.
Ilyen élmények várnak ránk akkor is, amikor olyan helyszínekre látogatunk el, ahol az elcsendesedés, az önreflexió vagy az időtlen tudás hagyománya még ma is élő. Ezeken az utakon lehetőségünk nyílik elmélyülni, lassítani, figyelni – nemcsak arra, ami körülöttünk van, hanem arra is, ami bennünk zajlik.
A belső út nem valami új megszerzése, hanem sokszor annak a felismerése, ami már régóta ott van bennünk – csak talán a mindennapok zajában elfeledtük. Egyfajta visszatérés önmagunkhoz: kapcsolódás a lényeghez, ami csendes, mély és személyes.